Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Ed és Lorraine Warren

A házaspár már 1952 óta paranormális jelenségek felkutatásával foglalkozott, több évtizeden átívelő pályafutásuk alatt több mint 4000 kísértetjárást vizsgáltak ki.

33.jpg

 
Ed Warren öt és tizenkét éves kora között egy kísértetházban nőtt fel. Apja (aki rendőrként dolgozott) mindig mondogatta a fiának, hogy a házban tapasztalható furcsa jelenségekre biztosan lennie kell valami logikus magyarázatnak. Sajnos azonban ő soha nem tudott előállni vele. Hogy milyen jelenségek történtek? Például úgy hajnal kettő és három óra között, mikor a család már régen csendesen pihent, Ed számtalanszor a kinyíló kamraajtó csikorgására ébredt. Egyszer aztán elhatározta, hogy megnézi mi az. Benézett a nyitott ajtón, a sötétségben pedig egy éppen akkor gyúló fényt látott meg, ami lassan egy teniszlabda méretére nőtt. Ebben a gömbben egy idős nő arca kezdett lassan kirajzolódni, aki nem éppen mókás kedvében volt. A "szellemgömb" követte a fiatal Edet a szobájába, az ágyába bújt fiú lépések és nehéz légzés hangjait hallotta, miközben a szoba hőmérséklete jéghideggé változott. És habár apja tanácsára hallgatva tudta, hogy mindenre kell logikus magyarázatnak lenni, azért biztos ami biztos alapon a szülei ágyában kötött ki.
 
Ed 16 évesen ismerte meg Lorraine-t, mikor jegyszedőként dolgozott a Bridgeport-beli Colonial Színházban. Lorraine az édesanyjával minden szerda este ide járt, a fiú a kezdeti puhatolózás után egyre többször beszélgetett vele, jó barátokká váltak, aztán egy este Ed megjelent az ugyancsak tizenhat éves lány ajtójában és randira hívta őt. Így kezdődött az életük végéig tartó kapcsolatuk.
 
A tizenhetedik születésnapján Ed beállt a haditengerészethez, aztán mikor hajója négy hónap múlva az Atlanti-óceán északi részén elsüllyedt, túlélőként harminc napos eltávozást kapott, mialatt elvette szerelmét.
 

12.jpg

 
A második világháború után a Perry Képzőművészeti Iskolában két évig festészetet tanult, eközben született meg lányuk is. Ed aztán egyszer csak fogta magát és kilépett, mert úgy érezte, hogy a kapott instrukciók inkább gúzsba kötik, mintsem segítenének művészete kibontakoztatásában.
Ezután 15 dollárért vettek egy 1933-as Chevy Eagle-t, és olyan helyekre utaztak vele (Massachusetts, Vermont, New Hampshire) ahol a turistaforgalom miatt sokkal több vevőt lehetett találni Ed festményeire.
 
Warrenék elmondásuk szerint ekkortájt fantasztikus életet éltek, három- négy dollárt is adtak nekik egy-egy festményért, ha pedig sikerült ötöt kapni értük, az maga volt a megvalósult álom. Manapság ezek nevetségesnek tűnő összegek, de ha belegondolunk, hogy akkoriban 10 centbe került a hamburger és a hot dog, a benzin gallonjáért (4,4 liter) pedig 18 centet kellett fizetni, akkor már nem is hangzik mindez olyan rosszul.
 
A festészet vezette őket a szellemek utáni nyomozás számukra hírnevet hozó útjára. Ugyanis ha Ed arról hallott, hogy egy helyet megszálltak a kísértetek, legyen az ház, település vagy bármi más, addig beszélt Lorraine-nek amíg el nem mentek oda, hiába mondta neki a felesége, hogy szellemek meg hasonlók márpedig nincsenek. Ezeknél a vitáknál egyébként ha mással nem is, de gyerekkori élményeivel mindig rábeszélte Lorraine-t, hogy menjenek. 
Ilyenkor még nem az a hivatalos nyomozópáros voltak, csupán egyszerű kíváncsiskodók, akik legfőképp szellem-lakta házak után érdeklődtek. Akkori módszerük? Megálltak az út közepén, Ed pedig csinált onnan egy rajzot a házról. A helyiek mindenhol csak néztek, hogy mi az istent csinálnak ezek itt. Mikor kész lett a rajz, Lorraine fogta és bekopogott a házba, majd meggyőző ír személyiségével elmondta az ott lakóknak, hogy a férje nagyon szereti megörökíteni a kísértet-házakat, ezt a rajzot pedig személyesen nekik készítette. Rengeteg helyre sikerült így bejutniuk, ahol aztán minden egyes tulajdonossal egyenként is elbeszélgethettek. Alapjaiban véve csupán annyit akartak megtudni, hogy történtek-e máshol is az Ed családjában tapasztalt dolgokhoz hasonló esetek. 
 
Ed egyik kedvenc hasonlata szerint, ha egy álló ventilátort nézünk, akkor könnyedén meglátjuk azok széllapátjait. Ellenben ha működés közben nézzük, akkor láthatatlanná válnak, nem látsz belőlük semmit. Valahogy így van ez a szellemekkel is. Mindenhol ott vannak, talán éppen most melletted is, mégsem észleled őket. De ha olyan vagy, mint Lorraine, azaz tisztánlátó (médium, telepata, látnok) akkor észreveszed, látod, hallod őket.
Viszont Ed nem ilyen, és soha nem is mondta hogy az. Nem vert át senkit, hiszen őt nem is ezért fizették. Nyomozóként neki épp az volt a dolga, hogy megpróbálja racionálisan feltérképezni a különböző eseteket. Látnia, éreznie, hallania, rögzítenie kellett a mások által tapasztalt jelenségeket, majd ha mindez megvolt, akkor ő is elfogadta a tényeket.
 
Sok helyre költözött be egy hónapra úgy, hogy fogalma se volt arról fog-e találni valamit. Interjúkat készített az ott élőkkel, aztán ha ő is észlelt valamit, akkor az általa felhalmozott tudásanyaggal felvértezve megpróbálta kitalálni mi is lehet a történések kiváltója. Aztán persze mindig a tisztánlátók tudták a legjobban leírni, hogy pontosan mi okozza ezeket.
 
A legtöbb ügynél három-négy médiumot is használtak, akiket egyenként vittek ki a színhelyekre. Semmilyen támpontot nem adtak nekik, fogalmuk sem volt hova mennek és az milyen üggyel van összefüggésben, ahogy semmi másról sem. Aztán ha mindannyian ugyanarról számoltak be, például egy női vagy gyermek kísértetet láttak ugyanabban a szobában, akkor Ed már tudta, hogy tényleg találtak valamit.
 
Mindent tudományos szempontok alapján közelítettek meg, tudósokkal dolgoztak együtt, logikusan és következetesen gondolkodtak minden esetben. Ennek ellenére rengeteg támadást kaptak ateista szervezetektől és szkeptikus nyomozóktól egyaránt. Warrenék mindezt nevetségesnek tartják, az általuk létrehozott Okkult Múzeumban több száz tárgyi bizonyíték található, ami őket igazolja, ezen felül több ezer ügyirat bárki számára elérhető, amivel alá tudják támasztani a természetfeletti dolgok létezését.
 

4.jpg

5.jpg

 
Lefilmezték Easton Fehér Özvegyét, ahogy kopogó szellemeket is, emberek elleni támadásokat, és több ezer szellemeket ábrázoló képük van, amin nem valami ektoplazmatikus anyag látható, hanem olyan kísértetek, amik olyan tisztán kivehetőek akár csak te magad.
 
1989-ben pert nyertek egy bíróságon, Rockville-ben.A Connecticut állam-beli Hebronban szellemek üldözték el otthonukból egy nőt és fiatal lánygyermekét. Az asszony főbérlője azonban 2000 dollár kártérítést követelt tőle, mert idő előtt felmondta a bérleti szerződést. A nő könyörgött Warrenéknek, hogy menjenek a házba és hozzanak valami bizonyítékot arról, hogy tényleg igazat beszél. Persze egyáltalán nem volt egyszerű dolguk, ezek a dolgok nem úgy működnek, hogy " bíró úr, itt van az elkapott szellem ebben a bedugózott üvegben". Mint minden normális ügynél, itt is fényképéket, felvételeket és a szemtanúk elmondását használták. Nyertek, az ítélet pedig precedens értékű, valamint ha egy bíróságot is meg tudtak győzni szellemek létezéséről, abban már tényleg lehet valami.
 
1952-ben alapították a The New England Society for Psychic Research nevezetű társaságot (N.E.S.P.R.), céljuk pedig csupán a kísértések tanulmányozása volt. Aztán ez 1965-ben megváltozott, mikor egy olyan otthonba látogattak, ahol egy Cyntia névre hallgató lány szelleme az anyját keresve folyamatosan megszállta és mély transzba taszította a család kislányát, akin keresztül próbálta megtalálni eltűnt édesanyját. Ed az élő leány és a földhöz ragadt lélek szenvedéseit egyaránt szörnyűségesnek találta, így megpróbált segíteni rajtuk, ahogy utána mindenki máson is.
 
Fogalma se volt hogyan kezdjen neki, ahogy azt sem tudta kitől tudna útmutatást kérni, tanulni. Papok, lelkészek, rabbik? Ed több tucat lelkésszel találkozott és beszélgetett, mindegyiküktől megkérdezte, hogy mit tennének, ha a közösségükből egy olyan házba hívnák őket segíteni, amit szellemek laknak. Volt olyan amelyik azt mondta, hogy pszichológushoz küldené őket, a legtöbbjük ellenben megáldotta volna a házat, ha az nem működik akkor misét tartott volna, ha az sem akkor jönne az ördögűzés. Bármilyen hihetetlen, az interjúk során kiderült, hogy a legtöbb katolikus pap egyáltalán nem hisz abban, hogy ilyenkor valami ördögivel állnak szemben. Hiába a Biblia útmutatása, hiába említenek benne számtalanszor olyan szavakat, hogy: jelenés, ördög, gonosz, démon.
 
Módszereik alapját maga a vallás adja (innen ered az is, hogy mit minek neveznek), ugyanakkor tudományos eszközöket is bevetnek valamint meglehetősen szkeptikusan gondolkoznak. Mikor kivonulnak egy esethez, akkor nem magát a Sátánt keresik, hanem minden más, hétköznapi dolgot is, amik magyarázatul szolgálhatnak. Orvosok, rendőrök, ápolónők, diákok és háziasszonyok egyaránt csatlakoztak az N.E.S.P.R.-hez, munkájukért pedig csupán annyit kérnek, ami fedezi a nyomozással kapcsolatos költségeket.
 

65.jpg

 
Híres eseteik
Legismertebb történetük, az Amityville-i horror a legtöbb ember által ismert – mi most inkább a kevésbé elterjedt, ám annál különlegesebb történetekre koncentrálunk.
 
 
A Smurl család
Jack és Janet Smurl állítása szerint egy démon zaklatta őket 1974 és 1989 között. Állítólag hangos zajokkal és rossz szaggal járt a nem kívánt együttélés, aztán volt még matracrázás, falhoz vágta a kutyájukat, lelökte az egyik lányukat a lépcsőn, valamint számtalanszor bántalmazta fizikálisan és szexuálisan Jacket, az apát. 1986-ban kérték fel Warrenéket, hogy bizonyítsák állításukat. Ed szerint a démon nagyon erős volt, tükröket és bútorokat tört össze mikor vallási zenével és imával próbálták meg rábeszélni, hogy távozzon. Eközben lecsökkent a hőmérséklet, valami nagy fekete massza-szerűséget láttak és egyszer írt nekik a tükörre is (get out / menjetek innen). Hónapokon át tartó megfigyelés után állítólag sikerült hangfelvételeket készíteni a démon okozta zajokról. Könyvet adtak ki az esetről 1986-ban, Warrenékat rengetegen megcáfolták (még a római katolikus egyház is), 1991-ben tévéfilm készült belőle, a család pedig békére lelt az új otthonukban.
 
 
 
A démonikus tárgyalás
 
Warrenék neve erősen köthetőek ahhoz az 1981-es, connecticuti tárgyaláshoz, mely azért rengette meg a világsajtót, mivel a Bono nevű férfit megölő Johnson azzal védekezett, hogy őt bizony megszállták démonok, ezért gyilkolta meg egy szóváltás után Bonót – viselkedése a gyilkosság után különleges is volt; miután leszúrta férfit, üveges szemmel indult el a semmibe. Végül több óra múlva találták meg, egy erdőszéli útnál bolyongva. A bíró nem fogadta el a védekezést és elítélte Johnsont.
A történet viszont nem Johnson, hanem menyasszonya öccse, David miatt különös, akinek az esetét kik mások, mint Warrenék vizsgálták. Davidet az új családi otthonba költözéskor szállta meg a gonosz. Történetének több verziója is létezik, valamelyik sztori szerint akkor, mikor először aludt el az ingatlan nappalijában, egy másik elmesélés szerint pedig akkor, mikor egyedül maradt néhány percre egy szobában, míg más mende-monda szerint már a házban élt, mikor a démonok lecsaptak rá. Egy viszont mindegyik sztoriban közös: a kisfiút minden esetben egy kék farmeres, fehér pólós férfi látogatta meg, aki figyelmeztette arra, hogy jobban teszi, ha családjával békén hagyják a házat. Később a kis Davidnek sorozatos rémálmai lettek, a férfi folyamatosan visszajárt hozzá, sőt, egy idő után el is kezdte ütni és fojtogatni, aminek a szülők is tanúi voltak, mikor pedig az ősz rém hallucináció már nappal is megjelentek, megérkeztek Warrenék. A látó Mrs. Warren szerint fekete ködöt észlelt a kis David mellett, ami folyamatosan követte a kisfiút. Végül az ördögűzés során David 43 démon nevét sorolta fel, az eseményen pedig jelen volt Johnson is, aki állítólag azt kiabálta, hogy a démonok őt vigyék el, ne a kisfiút. Ekkor szállhatták meg őt a gonosz lelkek, hogy végül gyilkosságra vetemedjen.
 
 
 
Farkasember
1983-ban Warrenék elvállalták Bill Ramsey ügyét, aki csendes emberként éldegélt, amíg egyszer csak úgy érezte, hogy egy vérfarkas lakozik benne és sorra kezdte harapdálni a körülötte lévő embereket. Már kilenc éves korában is azt tapasztalta, hogy farkassá válik, ami hatalmas dühkitörésekkel járt, megmarta és összeharapdálta magát. Egészen 1983-ig kordában tudta tartani magát, családapaként élt, dolgozott, aztán újra kitört. Bement egy kórházba, ahol rátámadt egy nővérre, megharapta, majd az egyik sarokban négykézlábra állt és morgott mindenkire, aki a közelébe merészkedett. Rendőrök érkeztek, hogy letartóztassák, elfogása alatt néhányan még megsérültek. Egy hordágyhoz kötözték és azonnal elaltatták. Pszichiátriai kezelést kapott és kiengedték. 1987-ben újra kiborult, elment a rendőrségre és azt kérte, hogy zárják be. A rendőrökkel való diskurálás közben azonban ismét eluralkodott rajta az állat, vicsorítva morogni kezdett, megragadta az egyik rendőrt és kidobta a parkolóba. Hat rendőr kellett ahhoz, hogy lefogják és egy cellába zárják. A zárkán lévő kis-ablakon keresztül még megpróbálta megharapni a biztosurakat. Globális hír lett az esetből ,aztán Warrenékhez került az ügy, akik szerint valami vérfarkas-démon szállta meg Ramseyt. Connecticutba vitték, ahol Robert McKenna atya ördögűzést hajtott végre rajta(ekkor az atya már több mint ötven ördögűzésen volt túl, amiből húsz volt sikeres). Az utat és a költségeket a People magazin állta, cserébe az exkluzív megtisztulás közbeni képekért. Bill azóta is jól van, Warrenék könyvet írtak az esetből, a szkeptikusok szerint nem volt semmiféle démon, csupán a hatalmas ceremónia tett olyan erőteljes hatást Ramseyre, ami sikeresen kezelte beteg elméjét. Egyébként meglepően sokan szenvednek likantrópiában, ilyenkor a betegek állatoknak képzelik magukat. Farkasnak, lónak, hiénának, macskának, tigrisnek, de vannak feljegyzések békákról és méhecskékről is!
 
 
A Perron család
Az idei év egyik legnagyobb dobása volt a Démonok közt című horror, melyről sokan hihették azt – elsőre többek között mi is – hogy a valós történet csak annyiban valós, hogy egy család egyszer tényleg vett egy házat, de ha kicsit kutakodunk, rájöhetünk, hogy a film alaptörténete valóban megtörtént eseményeken alapszik. Az elátkozott házba költöző Perron családot több démon és szellem is kísértette egyszerre. Az igazi család tíz éven keresztül élt a házban, természetesen miután a démonokat elűzték, sokkal nagyobb nyugalomban, mint az első hónapokban. A család később rész vett a horrorfilm forgatásain is, Mrs. Warrennel együtt, hogy a film minél hűségesebben dolgozza fel az ott történteket. A film sztorija szerint a házat egy boszorkány, Batsheba Sherman szelleme és átka kísérti, illetve annak áldozatai. Batsheba miután megölte gyerekét a Sátánnak feláldozva azt, öngyilkos lett és elátkozta a farm minden későbbi tulajdonosát.
Batsheba története viszont nem valós – bár a személy valóban élt, igazándiból három gyermeke is született, akiket nem áldozott fel a Sátánnak, és ő maga is természetes halállal halt meg, öregkorában. A hölgyet viszont valóban vádolták boszorkánysággal, miután egy árva az ő felügyelete alatt hunyt el, méghozzá attól, hogy egy óriási tűt szúrtak a fejébe. Bár Batshebát a bíróság ártatlannak ítélte, a Warren házaspár szerint mégis ő kísértett a legerősebben a házban.
A Perron család valós története  ezzel a tűvel kezdődött el – az anyuka egy nap irtózatos fájdalomra lett figyelmes a délutáni olvasgatás közben és vérezni kezdett a lába, majd egy óriási tű nyomát fedezte fel vádliján, illetve annak mély – és megmagyarázhatatlan nyomát. A kopogások, a furcsa szagok és az éjjeli zajok ekkor kezdődtek el. A farm történelme már ekkor sem volt túl rózsás. A Peronok beköltözésekor már nyolc család is tragédiák sorát élte át, hiszen kevesebb, mint kétszáz év alatt a farm területén két akasztásos és egy mérgezéses öngyilkosság, egy erőszak, egy gyilkosság, két fulladás és négy halálra fagyás volt. A jelenlegi tulajok szerint a ház annyira nem kísértett már, ők csupán néha hallják úgy, mintha a szobákban idegen emberek beszélgetnének, néha vibrál egy szék, néha van egy kis kopogás, és egyszer köd is volt a házban...
 
 
Kísértés Connecticutban
Warrenék másik ügye 2009-ben ihlette meg a filmkészítőket. A Kísértetjárás Connecticutban a Snedeker család történetét dolgozza fel, akik az 1980-as években költöztek Southington városába, hogy közelebb élhessenek a UConn Egészségügyi Központhoz, ahol fiukat rákkal kezelték. Miután beköltöztek, találtak néhány kellemetlen meglepetést a pincében, például temetkezési kellékeket, aztán kicsit utánanéztek a ház történelmének,  és rájöttek, hogy az egykor egy temetkezési vállalkozás helyszínéül szolgált, vagyis halott volt már benne elég.  Snedekrék ellentétben a többi démonok által kísértett családdal nem csak érezték a gonosz képviselőit, hanem látták is őket. Carmen így mesélt róluk:
„Az egyik démon nagyon-nagyon vékony volt, magas homlokkal, hosszú fekete hajjal és mélyen ülő szemekkel. A másiknak fehér haja és szeme volt, hajszálcsíkos öltönyt viselt és a lába folyamatosan mozgásban volt.”
A Warren házaspár természetesen nem hagyhatott ki egy elegáns démont, így nyomozásba kezdtek. A mai információk szerint az egykor a házban dolgozó boncnokok nem egészen úgy bántak a holttestekkel, ahogy kellett volna, a gyerekek szobája pedig egykor pont az az egykori helység volt, ahol a holttesteket előkészítették. A Warren házaspár is furcsa élményeket élt át a házban: például mikor Ed egyszer hallotta, hogy a régebben koporsók szállítására használt lift lánca csörög, lement a pincébe, ahol két nőt látott táncolni, akik viszont közeledésére köddé váltak. Lorraine szerint, amit átéltek a házban, azt egy film sem tudja visszaadni, így rossz véleménnyel is illette a 2009-es horrort – hasonlóan a kritikusokhoz.
 
 

85.jpg

 
Ed Warren 2006. augusztus 23-án meghalt. Lorraine még ma is él, de már nem vállal paranormális ügyeket, viszont szívesen ad tanácsot más nyomozóknak, miközben a veje segítségével, továbbra is üzemelteti az Okkult Múzeumot.
 
 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Budapest

(Kovács András, 2017.01.30 14:51)

Amíg az ember nem élt át ilyen dolgokat addig folyamatos kételkedésel van tele. Èn ugyan így voltam minden ilyen dolgon csak nevettem. Aztán megtörtént amiek nem kellett volna megtörténnie.

katicabogaracska73@freemail.hu

(Kovács katalin, 2016.11.06 16:08)

Ed warren miben halt meg??? Sehol nem találom

Uchihák vs senjuuk

(Madara, 2016.01.10 10:57)

Én egy Uchiha voltam és most már nem mert demonok szaltak meg :c

!!!!!!

(Natasha, 2015.08.26 15:26)

Aki nem hisz a paranormális dolgokba, kezdjen el hinni, mert az csak rosszabb, ha nem hiszel, és úgy éled át.. Velem is történt egy nagyon komoly dolog, valami olyasmi mint a demonok kozott.. Halálba kergettek szinte a démonok és egyéb lények a félelemmel..

He!

(Izé, 2015.07.13 11:07)

Lorraine Warren fenn van Twitter-en!